Közeledett karácsony, de a nagyi csak sírt a padon… aztán kiderült, miért…


Vajon melyik típusú szeretett az igazi? A látványos, hivalkodó, vagy a csendes, névtelen?

A nagymama, aki mindenkivel kedves volt, karácsony közeledtével csak ült a padon és pityergett. Aztán a szomszédja megszólította….

A szomszéd így meséli el a történetet:

“Pár évvel ezelőtt a párommal beköltöztünk az otthonunkba. Természetesen voltak szimpatikus és finoman szólva kevésbe szimpatikus szomszédok. Volt egy nagyon kedves idős hölgy (olyan igazi nagymama típus) akit azonnal a szívünkbe zártunk és a hölgytől jobban csak a hasonlóan kedves kutyusát szerettük meg.
Karácsony előtti időszakban egyik nap haza érve a ház előtti padon sírdogálva találtam az én kedves szomszédomat. Elpanaszolta, hogy vett pár fenyőágat (“mert tudja kedves, fára nem telik…”) és a pénztárcáját betéve egy szatyorba sétáltak haza a kutyussal. Két férfi oda ugrott, kitépték a kezéből a szatyrot, Ő elesett rablók meg elszaladtak.
” Nem volt benne nagy összeg csak 5 ezer forint, de ez lett volna nekem és a kutyusnak a karácsonyi ünnepekre félretett összes pénzünk.”

Próbáltam vigasztalni, felajánlottam, hogy segítek is amiben tudok, de kedvesen és határozottan visszautasította. Gondoltam majd csak meglepem valamivel….. Persze otthon elsírtam magamat a páromnak, hogy a mi szeretett szomszédunkkal mi történt és, hogy lehetnek ilyenek az emberek, napokig nem tudtam napirendre térni a dolog felet.

Azt eldöntöttem, hogy sütés, főzésnél plusz egy fővel és egy kutyussal számolok.

Napokkal később, de még nem volt ünnep, mosolyogva fogadott az én kedves nagyi szomszédom.
“Képzelje csak el mi történt:még az nap mikor kiraboltak este valaki csöngetett. Kinyitom nincs ott senki, de ott volt egy fenyőfa, egy nagy zsák kutya eledel és egy levélke azzal az összeggel amit elvittek tőlem. A kártyán meg annyi, hogy “Boldog Karácsonyt a néninek meg a kutyusnak is”, nézze csak aranyom itt a kártya, hát nem csodálatos?”

Megnéztem a kártyát és lesütött szemekkel sűrűn pislogva csak annyit mondtam,hogy nagyon örülök a vég kifejletnek. Még beszélgettünk kicsi ő nagyon örült én boldog voltam és nagyra nőt szívvel-lélekkel vártam az ünnepet.

A kártyán a párom kézírása volt.

Mert ahogy ő mondja: “a szeretet csendben jár.”


Ha tetszett oszd meg.Share on Facebook

Like it? Share with your friends!

1

Comments 0

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Közeledett karácsony, de a nagyi csak sírt a padon… aztán kiderült, miért…

log in

reset password

Back to
log in